Ildit és Balázst évek óta ismerem, sok állításon voltunk együtt, mielőtt családállítók lettek volna.

 

Mindig toronymagasan a legérzékenyebbek voltak, így mindenki őket kérte fel képviseletre. Szenzációsan ment már nekik akkor is, élmény volt őket figyelni.

 

Tudtam, hogy mit tudnak. Nem is volt kérdés, hogy hozzájuk fordulok azzal a problémámmal, hogy nem tudok érezni. Olyan, mintha kőből lenne a szívem. Csak "agyból" tudok érezni.

 

Ildi vezeti mindig az állítást, Balázs pedig képvisel, mert tőlem hiába kérdezné bárki, hogy mit érzek a mezőben, nem tudok rá válaszolni, hiszen nem tudok érezni.

 

Könnyűszerrel felgöngyölítették azt a traumát, ami miatt idáig nem mertem érezni. Ez volt náluk a legelső állításom.

 

Pár nappal később már könnybe lábadt a szemem egy apróságon, ami azelőtt nem fordult elő. Ez másnak lehet, hogy semmiség, de én tudtam, hogy megtört a jég, azóta pedig csak tágra nyílt szemmel figyelem, hogy mi minden történik velem.

                                                                                                                                               Tamás